I broke my leg yesterday.
Mindkét mondat kihatással van a jelenre. A két mondatban azonban nézőpontbeli különbség van. A PP-s mondatnak olyan felhangja van, hogy eltört a lábam, és MOST fáj, tehát kihangsúlyozza a jelenre való hatást, míg a másikban inkább a múltra koncentrálok, elbeszélek egy eseményt. (A yesterday a múlt egy pontjához köti az eseményt.)
Vegyük most a 2)-es jelentést (nem lezárult időszak). Itt is azt tartsuk szem előtt, hogy minek tekintem azt a dolgot, amiről beszélek.
I have been to London twice.
I was in London twice.
Az első mondatban a beszélő úgy érzi, hogy még van rá lehetőség, hogy ellátogasson Londonba, a második mondat beszélője valószínűleg öreg már, és nem tervez utazgatást.
This was a good day.
Az első mondat beszélője úgy gondolja, hogy jó nap volt, de ki tudja, mi jön még, míg a második mondat beszélője szerint már semmi különös nem fog történni aznap. (Pl. munka után, vagy lefekvés előtt mondja.)
I have eaten two sandwiches this morning.
I ate two sandwiches this morning.
Az első mondatban még délelőtt van, ki tudja, hányat eszem még meg, a másikban már délután.
Did you see Romeo and Juliet?
Az első mondat beszélője valószínűleg azt kérdezi, hogy látta-e már a művet valaha a kérdezett, vagy az aktuális műsoron levő darabot. A második mondatban arról lehet szó, hogy egy konkrét (pl. tegnap esti) előadást látott-e a kérdezett. Pl. arról beszélgetnek, hogy ki mit nézett tegnap este a TV-ben, és ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy a R+J-t látta-e valaki.
A 3)-as jelentés szerint akkor használunk PP-t, ha nincs meghatározva az esemény időpontja, vagy nem derül ki a szituációból:
I have talked to her. She said she didn’t want to fire anybody.
A második mondatban azért használtunk Past Simple-t, mert az első mondat biztosított egy múltbeli „kapaszkodót”.
4) Attól függően tehát, hogy egy eseménynek a jelenbeli, vagy a múltbeli aspektusát hangsúlyozom (ki, mit, hogyan, miért, stb. csainált), aszerint használok PP-t vagy SP-t. „We usually prefer a simple past tense when we identify the person, thing or circumstances responsible for a present situation.”
I have done my homework. (Megcsináltam a leckém = Kész van!)
I did my homework quickly. (Gyorsan csináltam meg a leckém.)
Az első mondatban PP-t használok, mert maga az esemény újdonság a hallgatónak. A második már nem újdonság, már tudja, hogy megcsináltam, most már a múltról kezdek el beszélni, a cselekvés körülményeiről, ami akkor és csak akkor volt érvényes, amikor a cselekvés történt.
- I have bought a car.
- Where did you buy it? (Azt már tudom, hogy van egy autója, inkább a beszerzés részleteiről érdeklődöm, a jelen már nem érdekel annyira.)
- I bought it in Vecsés.
- How much was it?
- It cost 99999999999 Fts.
2. Nice statue. Did you carve it yourself? = Szép szobor. Te faragtad?
Az első mondatban újdonság a faragás, a másodikban már nem, hiszen látjuk, hogy ott a szobor.
Somebody has let the cat in. Who let the cat in?
Az első mondatban az a lényeg, hogy bent VAN a macska, új információt közlünk. A másodikban már a múltra koncentráunk, arra, hogy ki volt a tettes.
Look what John has given me!
Who gave you that watch?
Who took my pen? (A múltbeli bűntényre koncentrálok, pl. meg akarom büntetni az elkövetőt.)
Who has taken my pen? (Az információ új, vagyis Arra vagyok kíváncsi, hogy MOST hol van.)
- Where’s my coat?
- I have put it on that chair. OR:
- I put it on that chair, but it’s not there any more.
How did you get that bruise? (Itt azon már túljutottam, hogy van neki, lényeg, hogy hogyan kapta.)
The Chinese have invented paper. = A kínaiak feltalálták a papírt.
Ha magyarban ilyen szórendet használok, az arra teszi a hangsúlyt, hogy feltalálták, nem arra, hogy kik. Egy ilyen mondat akkor hangozhatott el, amikor ez még újdonságnak hangzott.
The Chinese invented paper. = A kínaiak találták fel a papírt.
Itt azon van a hangsúly, hogy a kínaiak találták fel, mivel azzal már mindenki tisztában van, hogy van papír.
- Why are you crying?
- Granny hit me. ( = I’m crying because Granny hit me.)
„We identify the person, thing or circumstances responsible for a present situation.”
Granny has hit me. = A nagyi megütött. (Még új az infó.)
Tehát a Present Perfect-tel csak bevezetem az eseményt, a jelenhez kötöm. Ha az esemény történésének a részleteit taglalom, az már semmiképp nem lehet Present Perfect, mert azok a körülmények a múltban voltak, semmi közük már a jelenhez.
5) expectation and reality
Ha egy "hiedelemről" kiderül, hogy igaz vagy hamis, akkor sima múltat használunk.
It's not as bug as I expected.
You're older than I thought.
But you promised!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.